Az első szülés után bizakodtam, hogy a következő baba is egy szép tavaszi napon, vagy év elején jön a világra. Szerettem, hogy először az otthon melegében ismerkedhettünk, majd nyáron kezdhettük el felfedezni a világot, később a gyümölcsöket nem a fagyasztóból, hanem frissen szedve adhattam a hozzátáplálás kezdeténél. Amint megtudtam, hogy úton van a kistesó, gyors számolgatás után elégedetten dőltem hátra: január közepére várható az érkezése. Az első vizsgálatnál ért az óriási meglepetés, ugyanis két szívecske dobbanását hallottuk.
Ikervárandósság esetében ritkán beszélhetünk “sima” terhességről, sok nehézség és komplikáció árnyékolhatja be az áldott állapotot. És ez teljesen érthető és logikus is, hiszen két babáról van szó, extrém igénybevételnek van kitéve a szervezet, ezért a kismamák gyakran hónapokat töltenek szülés előtt és után is kórházban a felmerülő problémák miatt. Sok helyen még a problémamentes ikres kismamákat is befektetik a kórházba szülés előtt jó pár héttel, hogy elkerüljék a komplikációkat. Ahogy végignéztem magamon, nem tudtam elképzeni, hogy minden gond nélkül sokáig elfér bennem két baba.
A kiírt időpont január közepe volt, de az ikerterhesség miatt mégis komoly esély volt rá, hogy akár több, mint egy hónappal korábban érkeznek. Olyannyira nem gondoltam, hogy végig tudom vinni a terhességet, hogy még kis télapó és télanyó ruhákat is beszereztem nekik, hogy stílusosak legyenek december 6-n.
Végül a Mikulás már rég visszament az Északi-sarkra, a babák mégis csak nőttek és nőttek. A vizsgálatokra mindig félve mentem, attól tartva, hogy találni fognak valamit, és azonnal be kell feküdnöm a kórházba. Szerencsére mindig jó eredményeim voltak, olyannyira, hogy ritkán hallott dicséretáradatot bezsebelve indulhattam haza, a “kórházas” bőröndömmel együtt, amit mindig gondosan bekészítettem. Ahogy tisztes távolságban volt a vizsgáló, azonnal elkezdtem hazáig fogadkozni, hogy holnaptól aztán már tényleg pihenek. Végül az orvos összegezte, hogy valószínűleg nekem a pihenés ártott volna. Akkor lehet, hogy unalmamban megszültem volna…
Közeledett a karácsony, a babák pedig továbbra is jól érezték magukat a pocakban. Engem viszont egyre jobban nyomasztott a karácsony körüli szülés gondolata.
Próbáltam a kicsikkel megbeszélni, hogy jobban teszik, ha várnak még pár napot, különben együtt ünnepelhetik a karácsonyt és a szülinapjukat. Ez talán minden gyerek rémálma, és be is vált a taktika, hiszen nem a kórházban fogyasztottam el a bejgliket. Azért bevallhatom, hogy a bejglievésen túl sokkal jobban tartottam attól, hogy nem láthatom a nagyfiam örömét, amikor a csengettyű megszólalása után örömtáncot járva bontogatja a régóta vágyott játékokat. Teljesült a vágyam, és ott lehettem, amikor határtalan boldogsággal újságolta, hogy “Anya, jó fiú voltam, megkaptam a kétéltűt”.
Ezek után a karácsonyi menüt már teljes lelki nyugalommal ettem végig, a szilveszteri tűzijátékot is megcsodálhattam, majd pár nap várakozás után megérkezett hozzánk Benedek és Boróka.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: