A szülés, és az azt megelőző időszak finoman szólva is az érzelmek vihara. Ilyenkor már készen áll minden a baba érkezésére, nincs más teendő, csak türelmesen várni. Csak várni és várni… Az ismerősök, barátok, rokonok egy emberként szurkoltak a gyors és könnyű szülésért, ritkán tapasztalt szeretetáradatot tapasztalhattam.
Ebben az időszakban sokasodtak meg a telefonhívások, ilyenkor a külső szemlélő csak annyit hallhatott: igen, még egyben. Az első legfontosabb kérdések után jönnek a jókívánságok, bár ilyenkor mindig zavarban van mindenki: vajon mit is mondjon?
Mivel én ikerbabákkal vártam a szülést, még bonyolultabb volt a helyzet, ráadásul a szülés kimenetele is folyamatosan változott. 3 kg-nak saccolták mindkét babát, mikor egyikőjük átfordult. Ezt őszintén szólva mai napig nem értem, hogy tudta megcsinálni, hiszen ott volt mellette a másik 3 kg-os baba, én pedig már hónapok óta úgy éreztem, hogy maximlisan kitöltik a rendelkezésre álló teret. De megcsinálta, így ismét változott a szülési terv. Az egész várandósság alatt azért szurkoltam, hogy mindketten koponyavégűek legyenek, bár nem gondoltam volna, hogy az utolsó pillanatban valósítják meg.
A szülés beindultával is a legkülönfélébb jókívánságokat és tanácsokat kaptam. Mindenki bizakodott, hogy egészségesek lesznek a babák, és a legkíméletesebb úton jönnek a világra. Voltak, akik hüledeztek, hogy természetes úton próbálom meg a világra hozni őket, de persze nagyon szurkoltak. Volt, aki a gyors szülés reményét kecsegtette, volt aki inkább a felépülés jelentőségét helyezte előtérbe. A legtöbben mégis arról biztosítottak, hogy szeretnek és velem vannak, ami miatt nálam folyton eltört a mécses. Voltak, akik próbáltak megnevettetni régi közös sztorikkal, vagy valamilyen módon felvidítani. A beszélgetést azonban mindenki ugyanúgy zárta le: azonnal küldj fotót!
Szófogadóan küldtem is azonnal, még a várakozások közepette. A mai napig nevetek egyik barátnőm válaszán: “Neked még az infúzió is jól áll”. Ugráltak a babák a hasamban a nevetéstől még akkor is, mikor válaszoltam, hogy “alkalmi viselet”.
Abban biztos vagyok, hogy ezek a beszélgetések, üzenetek rengeteget segítettek, könnyebb volt átvészelni a nagyon nehéz perceket, sőt, néha nem tudtam, hogy a nevetéstól, vagy az összehúzódásoktól fáj-e a hasam. Szóval köszönöm szépen, hogy velem voltatok, még szebbé tettétek a babák születését, hálás vagyok érte! 💗
Kommentek