1 évesek lettek az ikrek, és szerettük volna megörökíteni ezt az időszakot. Otthon egyre nehezebb fotózni őket, mivel egy fél pillanatra sem állnak meg. Ha valamilyen véletlen folytán az egyikőjük bájosan mosolyogva néz a kamerába, ez idő alatt a másik biztosan megszökik a beállításból. Ezért inkább egy profi fotósra bíztuk magunkat. Korábban már jártunk nála kismama-, ill. újszülött fotózáson, így pontosan tudtam, hogy a kicsik számára ez maga lesz a földi paradicsom a rengeteg érdekes felfedeznivaló, a sok fotóskellék miatt. Nehezen tudtam elképzelni, hogy nem kelnek azonnal vándorútra újdonságokra vadászva, de örök optimistaként belevágtunk. Természetesen velünk tartott nagytestvérük, Balázs is, aki örömmel mondott le az aznapi óvodai elfoglaltságairól. Családi fotók is voltak az elképzelésben, így nem kevés holmit kellett összepakolnom: kicsiknek egy éves feliratú ruhák, természetesen habos-babos tütüvel. Mindenkinek került a csomagba farmer és fehér póló, anya-lánya tütü szett, valamint a kismama fotózáson viselt ruha, mivel szerettem volna egy előtte-utána fotót, vagyis ahol egyiken a pocakban, másik fotón a karjaimban vannak a picik. Miután a ruhákkal megvoltam, jöhettek az egyéb dolgok: kicsiknek és Balázsnak játék, enni és innivaló, előke, kanál, pelus, törlőkendő. Szerencsére mindkét kicsi egyszerre aludt ez idő alatt, így egész gyorsan megvoltam ezekkel. A pakolásról itt találtok egy videót.
A fotózásra időpontunk volt, így kicsit izgultam, hogy délelőtt 9 órakor mindketten egyszerre elaludjanak, mivel a megbeszélt időpontra kipihentnek, jókedvűeknek kellett lenniük. Szerencsém volt, percre pontosan szenderültek álomba, így jól sikerült az időzítés. Mikor megérkeztünk, kicsit megszeppenve néztek körbe, de nem sokkal később el is kezdték a bejárást. Mászás közben lehetett csak őket öltöztetni, mert egyszerűen nem lehetett megállítani őket . Kíváncsi voltam, hogy fognak megülni egy helyben, míg készülnek a fotók.
Benike szökésben:
A fotósunk nagyon-nagyon ügyes volt, amellett hogy alaposan, precízen minden apró részletre odafigyelt olyan részletekbe menően, hogy megfelelő szögben álljanak az ujjaink, amellett egyszemélyes szórakoztató központ szerepét is betöltötte. Annyire ügyes volt, hogy a kicsik egész sokszor egy irányba néztek, és még a mosolyt is gyakran sikerült előcsalogatni. Elsőre talán nem is tűnik nehéznek a századik mondókát/éneket kitalálni úgy, hogy az olyan érdekes legyen, hogy lekösse a gyerek figyelmét. Én pontosan tudom, hogy milyen óriási munkát fektetett ebbe is, nemcsak a gyönyörű képekbe. Kis pózolás után mindig szabadjára engedtük a kicsiket, hogy rövid játék után újra jöhessenek a kamera kereszttüzébe, de még így is egy idő után leléptek a beállításokból.
Boróka szökésben (a szőrmén kellene ülnie):
Amíg Balázst fotózták, addig a kicsik elintéztek néhány telefont:
A szülinaposokat tortával is fotózták, amit Benike kapásból a fölre dobott. Szerencsére túlélte a torta, ugyanis hungarocellből készült.
A három testvérről is szerettem volna néhány fotót. Balázs olyan ügyes volt, hogy jó szorosan fogta a kis szökevényeket, így nem tudtak (azonnal) lelépni, aranyos fénykép lett a hármasról.
Jól haladtunk az elképzelések megvalósításával, úgy éreztük, minden sorozatból született jó kép. Az idő teltével egyre több érdekességet kellett bevetni a kicsiknek, hogy lekössük a figyelmüket, láttam rajtuk a fáradtság jeleit. Ekkor még jobban belehúztunk, és végül minden fotótéma összejött. Mire visszavonhatatlanul elkezdtek nyűgösködni, már csak az összepakolás maradt hátra.
Csapatmegbeszélés a fiúkkal:
16 h előtt hazaértünk, a kicsik minden altatás nélkül dőltek ki. Igazából csak pár óra volt a fotózás, de olyan fárasztó volt, mintha egész nap ott lettünk volna. Otthon gyorsan lecsaptam egy nagy adag kávéra, és meg szerettem volna enni a még ebédre rendelt kihűlt pizzát. A fáradtáságomat jelzi, hogy ahelyett, hogy kivettem volna egy szeletet és megmelegítettem volna, elővettem egy gyerektányért, egyesével elkezdtem belepakolni a szeleteket, miután mindegyikbe egyet (csak egyet!) beleharaptam. A harmadik szeletnél vettem észre magam, ami után sírva nevettem, mennyire rámfér az a kávé…
A nyers fotókat már megkaptuk, amik annyira jók, hogy nem győzöm válogatni, legszívesebben az összeset szeretném! Alig várom, hogy elkészüljenek és megmutathassam Nektek!
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz az Úristen, ikrek Facebook oldalához, vagy hello_bb_twins Instagram oldalához!
Kommentek